Galantina: A bolognai kolbászkülönlegesség

Ezt a területet quadrellatónak hívjuk, mivel téglalap alakú, nemzetközileg viszont csak piacnegyednek hívják. Korábban vöröslámpás negyed volt, de mára emberek tömegei érkeznek messziről, hogy élelmiszert vásároljanak itt. Olaszországban ahhoz, hogy szalámikészítő lehessen valaki, el kell végeznie egy szakképzést. Az egyik specialitásom a mortadella. A XVIII. században több, mint 200 ember foglalkozott a városban mortadellakészítéssel. Ez egy helyi különlegesség, ami külföldön elég ismert, nem úgy , mint a galantina: sok fiatal még nem is hallott róla, vagy éppen nem szereti. Idős hölgyek még vásárolnak ilyet a férjüknek.

Az én módszerem a következő: Egy kislyukú darálóval összedarálom a sertést, a csirkét és a pulykát, majd főtt tojássárgáját és nyers tojásfehérjét, pisztáciát, parmezánsajtot, sót, borsot és sertészsírt teszek hozzá – a zsírhoz a sertéspofa a legjobb, mivel az jól bírja a magasabb hőmérsékleteket is. Aztán roládszerűen feltekerjük, papírba és fóliába csomagoljuk, majd egy órán át forró vízbe főzzük. Aztán 24 óra alatt a hűtőben lehűl, és a következő napon fel lehet szeletelni. Egy átlagos galantina 2,5 kg körül van. Különösen népszerű Húsvétkor, és az ünnepekre készülődéskor heti 20 darabot készítünk. A recept a család egyik barátjától származik, aki azóta már eltávozott. Jelenleg 35 fős személyzettel dolgozunk, de nem is szeretnénk ennél nagyobbak lenni. A célunk az, hogy még jobban csináljuk azt, amit csinálunk. Azt szeretnénk elérni, hogy a városba látogatók halljanak rólunk, és eljöjjenek hozzánk.