Módszerek: Sütés egy veremben

zsírral és ínakkal teli nagyobb húsdarab A dinsztelés kulcsa, hogy legyen egy szorosan záródó fedéllel ellátott edényünk, ami lehetővé teszi, hogy a sertéskaraj, a borjúláb vagy éppen bármilyen szárnyas a saját levében süljön alacsony hőmérsékleten, több órán át. Aki nem szeretné a dinsztelést a konyha falai között végezni, az akár a szabadban is megoldhatja, ha megépíti saját sütővermét (feltéve, hogy nem okoz gondot, ha egy kicsit megizzadunk). Felkeltettük az érdeklődését? Nem is kell más csak egy lapát, néhány kő, gyep és talaj. Ha ez kalandosnak hangzik, akkor eláruljuk, hogy Mexikóban, Ausztráliában, Új-Zélandon és Hawaiin ezt a népszerű hagyományt barátok és családtagok őrzik – nem mellesleg a végén kapott fantasztikus ízekért.

Egy földbe ásott sütőhöz nem is kell más csak egy lapát és néhány hétköznapi kő. Hagyjunk egy kis földet a közelben, hogy aztán be is tudjuk temetni a lyukat. Tipp: A tűzálló sütőtálca tisztán tartja a sültet.

Egy lapáttal ássunk kb. 50 cm mély és a sültnél kétszer szélesebb lyukat a földbe. A lyuk alját és falait rakjuk ki kövekkel, majd csináljunk fával tüzet a veremben úgy, hogy elég parázs keletkezzen. Amíg a tűz ég, készítsük elő a húst (lásd a receptkönyvet). A húst banánlevélbe vagy beáztatott sütőpapírba csomagolhatjuk, de használhatunk sütőbe tehető főzőedényt is.

Amikor a tűz leégett, vegyünk ki néhány követ, tegyük a húst vagy az edényt a parázsra, majd fedjük le a többi kővel. A vermet fűvel és földdel fedjük be. Egy kilogramm hús nagyjából két óra alatt készül el. Ha esik az eső, akkor ezt a műveletet konyhában egy agyagtálban végezzük (két óra 200°C-on).