A gengszterek paradicsoma: Zöldségtermesztés egy parkolóban

Ron Finley kedden érkezett vissza Svédországból, ahol egy beszédet tartott arról, hogy a káposzta lehet a megváltás kulcsa. Csütörtökön egy standot kellett építenie, amelyben szombaton barackot tud árusítani, ami azt jelentette, hogy nagyon jóban kellett lennie a szomszédjával szerdán ahhoz, hogy kölcsön adja neki a szükséges szerszámokat. Ez egy mozgalmas élet, így pénteken csettinthet, és azt mondhatja: „Hé, haver, kopj le!” egy raszta gördeszkásnak kiabál, aki a háza előtt megállva kezdi el magyarázni, hogy értelmetlen, amit csinál.

Amikor megkérdezik, Ron szívesen meséli el az embereknek, hogy mivel foglalkozik, de eszében sincs prédikálni, ő úgy tartja: „Az embereknek maguknak kell rájönniük.” Mire kell rájönniük? Kezdésnek azt, hogy a gyümölcs és a zöldség egészséges. A Ron háza előtti parkoló az önkormányzat tulajdonában van, mára viszont már banán- és fügefák borítják, de nő ott citrom, paradicsom, mángold és különböző virágok is. Két komposztkupacot épített és egy faágakból készült padot, melyet fonott ágakból készült félkör támaszt meg és kúszónövények borítanak.

Miközben a nap kíméletlenül perzseli a szomszédos parkolókat, addig Ron Finley kertje hívogató árnyékot kínál egy kis bogárzümmögés mellett. A hőmérséklet néhány fokkal alacsonyabb is, mint a környező parkolókban. „Nem zöldségeket termesztek”, mondja Ron, miközben barackot szed, „ez pontosan így néz ki. Ami itt valójában nő, az a remény.” Projektjét saját maga után nevezte el: a Ron Finley Project, vagy röviden RFP. Ron mottója éppoly egyszerű, mint amennyire bölcs: „Ha változtatni akarsz valamin, akkor meg kell változtatni a talajt.”

Egy autó húzódik le. Egy Ashleigh nevű hölgy pattan ki a járműből. Ő intézi Ron sajtómegkereséseit és szervezi a fellépéseit olyan standoknál, ahol a gyerekek láthatják, hogy hogyan is néz ki egy paradicsom. Ashleigh nyakán egy húszcentis seb húzódik. „Ja, az?” Börtön.”, válaszolja könnyeden a kérdésre, majd hozzátesz „de túléltem.” Aztán témát vált: „Azok a dinnyék hátul nagyon szépek, igaz?”. Ron hozzáteszi: „A kertészkedés az elképzelhető legjobb terápia, hiszen önértékelést ad a fiataloknak.”

Ron terve, hogy a zöldségtermesztést gengszterkedésként láttassa, hogy menővé váljon, aztán hosszabb távon pedig nem csak a környék szociális rendje, hanem sokkal több változni tud. „Arról beszélek, hogy munkát adunk az embereknek, a kölyköket behozzuk az utcáról.” Finley meggyőződése, hogy a terület mikroökonómiai körülményei alapjaiban változnának meg, ha az emberek egyszerűen csak egészségesebben ennének, és többféle bolt lenne. „A gyorséttermekben nincs semmi fenntartható”, mondja Ron.

Ron szerint az emberek számára nagy elégedettséget tud adni a kétkezi munka, hiszen előbb-utóbb mindannyian visszatérünk a földbe: por a porhoz. Mielőtt ez megtörténik, Ronnak még rengeteg dolga lesz, a háztömböt szemmel tartva. Ezidáig a parkolója az egyetlen, amit beültettek. Los Angeles városa önmagában 77 négyzetkilométer telket birtokol: ez körülbelül tizenötször akkora, mint a New York-i Central Park. Finley helyeselve bólogat: „Ez a terület elég 725 millió paradicsompalántának”.